A hiánypótló kezdeményezés 2010-ben vette kezdetét, azzal a céllal, hogy javítsa az együttműködést a tervezői és márkateremtési folyamat különböző szereplői között, egyúttal a márkaépítés csapatmunkájában közös nyelv kialakítására tegyen kísérletet.

A második Arculat és Márka képzésen a jövőbe mutató megoldásokat arculat- és márkaspecialisták mutatják be, akik a szakma olyan, még fel nem ismert lehetőségeit mutatják be, melyekkel hatékony kommunikációs termékek, márkák és szolgáltatások hozhatók létre, és egyúttal építő jelleggel hatnak a marketinges és tervező kapcsolatára.

A 2011. okóber 1. és november 19. között zajló képzésen szó lesz többek között arról, hogy
- kik, vagy mik élnek az offline és online világ határvidékén,
- miért keverik a piaci szereplők a márkadesign-t az arculattal,
- megköveteli-e a szakma, a megbízó, a kolléga, hogy évente újraértelmezzük a vizuális világhoz való viszonyunkat és kövessük az újhullámot,
- okoz-e személyiségvesztést, megszűnik-e a grafika egyéni hangulata, ha mindent a végletekig leegyszerűsítünk,
- miért kell korlátozni a reklámozást, és hogy a korlátozások milyen hatással vannak a kreativitásra?

A további témákról és az előadókról az Arculat és Márka oldalon lehet olvasni.

Minden résztvevő egy Arculat és identitás és egy Nagy Kreatív könyvet kap ajándékba!
Jelentkezni 2011. szeptember 30-ig lehet.

A Budapest Adschool kiscsoportos, gyakorlatias képzés keretein belül igyekszik az art director és szövegíró jelölteket bevezetni a szakma rejtelmeibe, illetve később gyakorlati helyekhez juttatni őket.

Az ösztöndíj elnyerése lényegében egy ingyenes félévet takar, melyet ha valóban tehetséges a kiválasztott diák akkor meg tud hosszabbítani még egy félévvel, így az oktatás teljes egésze ingyenes lenne számára.

A pályázóknak – art director és szövegíró jelöltnek egyaránt – egy általános kreatív és egy reklámtervezési feladatot kell megoldaniuk a kiírásban szereplő kritériumok alapján. A beérkező munkákat az iskola tanárai fogják elbírálni, a következő szempontok alapján: eredetiség, kreativitás, kivitelezés minősége, vizuális megvalósítás színvonala.

A zsűri tagjai lesznek: Geszti Péter – kommunikációs szakember, Füleki Bettina – Corvinus egyetem oktatója, Budapest Adschool iskolavezető, Kapala Györgyi – Budapest Adschool art director szak vezetője art director és grafikusművész, Mannhardt András – kreatív igazgató, DRAFTFCB, Gergely Zoltán – Budapest Adschool szakmai vezető, reklám- és játékfilm rendező.

A pályamunkák beadási határideje 2011. szeptember 15.

A teljes kiírás a Budapest Adschool oldalán olvasható.

Az egyetem a szimpóziummal olyan aktív párbeszédet indít útjára, amely során a különböző meghívott előadók által inspirált beszélgetések, viták a kortárs tervezőgrafika elméleti kérdéseit boncolgatják; szerepét, lehetőségeit megfogalmazzák, társadalmi integrációját segítik.

Arra a kérdésre, hogy “Merre tart a kortárs tervezőgrafika?” az alábbi meghívott előadók keresik a választ: Halasi Zoltán, Szugyiczky István és Erdélyi Zsolt. A MOME részéről Gryllus Ábris, Hegyi Béla és Balla Dóra, mint az esemény kurátora képviselik a szakmát.

Az Activium Kommunikációs Tervezőiroda és a Kreatív Csoport szervezésében induló képzés nyolc alkalmán egy arculati- és egy márkaspecialista foglalkozik a digitális arculat, a márkázott tartalom, a tervezői gondolkodás, a stabil állandóság vagy dinamizmus kérdéseivel.

A hiánypótló kezdeményezésre várakozáson felüli jelentkezés érkezett, a férőhelyek 95%-a már betelt, de a képzés utolsó helyeire még 2010. szeptember 27-ig lehet jelentkezni. A képzés célja így megvalósítható közelségbe került, azaz, hogy hidat teremtsen a tervezői és a márka-teremtési folyamatok résztvevői között, egyúttal a márkaépítés csapatmunkájában közös nyelv kialakítására is kísérletet tesz.

Az Arculat- és Márkaszakértő képzésen így a marketinges és a tervezői szakma képviselői együtt kereshetik a válaszokat olyan kérdésekre, minthogy: Mi fán terem az ebléma? Mit várnak el egy grafikustól? Mit vár el egy grafikus? Kik, miért és hogyan tervezik a színtelen fotók, olvashatatlan táblák, bonthatatlan csomagolások százait? Mi kell a sikeres márkaépítéshez, hogy abból aztán szeretetmárka, és végül a piac Szent Grálja legyen?

Bővebb információ és jelentkezés az Arculat és Márka oldalon.

A képzésen tervező és marketinges egy helyen, együtt tervez, úgy, hogy aztán megértsék egymás folyamatait és módszerét. A képzés abból a célból jött létre, hogy élő és értő kapcsolat alakuljon ki tervező és marketingszakember között, így emelve magasabb szintre a magyar vizuális és kommunikációs kultúrát.

A 2010. október 2-án kezdődő, nyolc hetes kurzus előadói között szerepel Auth Attila, grafikusművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa, Zsótér László, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára, Csordás Zoltán, tervezőgrafikus művész, Halasi Zoltán, az Art Force kreatívigazgatója, Gosztom András, a Brand Avenue művészeti vezetője, továbbá számos arculati és márkakommunikációs szakértő.

Az Arculat- és Márkaszakértő képzés témája lesz többek között a digitális arculat, a márkázott tartalom, a tervezői gondolkodás, branding a hálón, vagy éppen a stabil állandóság vagy dinamizmus kérdése az arculatban. A képzés alkalmain a témákról egy arculati specialista és egy márkákkal foglalkozó szakember beszél.

A képzés ötletgazdája az Activium, így az Alkotóelem, illetve az Arculat és identitás című könyv létrehozása után ismét egy, a hazai tervező közösség érdekeit szolgáló kezdeményezést hoztunk létre.

A képzésről további információ az Arculat és Márka oldalon olvasható.
A képzés aktuális hírei az Arculat és Márka Facebook rajongói oldalán is követhetők.

2009. novembere óta a kiírók repertoárjában szerepel: általános iskola, Asztronautikai Társaság, a Debreceni Egyetem, XIII. kerületi kulturális intézmények, a MÁV Start Zrt., Magyar fair trade termékek gyártója és még számos más intézmény, alapítvány, szervezet, akik ily módon próbálnak valamiféle arculatot kovácsolni maguknak.

Az utóbbi időben egyre negatívabban vélekednek olvasóink és nem utolsó sorban maga a szakma is az ehhez hasonló felhívásokról és eredményeikről. A tervezőknek meghirdetett grafikai pályázatokat kiemelten nagy figyelem kíséri – pozitív vagy negatív szemszögből egyaránt – különösen akkor, ha nyílt megmérettetésről van szó. Az amatőrök által is elérhető lehetőségek egyrészt bemutatkozás, de hatalmas bukás is lehet számukra. Negatívum a szakmának, identitás a szervezeteknek, figyelem a győztesnek. Keressük az okokat és válaszokat.

Ki, miért és hogyan

A logótervezés a tervezői szakma legsarkalatosabb területe, mely a legtöbb egyeztetést, gondolatiságot kívánja meg mind az ügyfél, mind a tervezői oldalról. Kialakításában „kultúra, világlátás, olvasottság, elhivatottság, boldog nyarak, problémamegoldó és absztrakciós képesség, rendszertervezés és még ki tudja mik vannak” – mondta el Gosztom András, a Design Management díj meghívásos logpályázatának nyertese.

Félő, hogy ezek a képességek nincsenek meg azokban a lelkes amatőrökben, akik pályáznak a fent említett felhívásokra. Nap, mint nap születnek eredmények, díjakat osztanak ki, ilyen-olyan logóval rendelkező szervezetek jelennek meg a nyilvánosság előtt, boldog, boldogtalan próbálkozik, több kevesebb sikerrel. Szükség van erre? A kihirdetett eredmények megállják a helyüket szakmailag? Egyáltalán kinek lehetne kiírni nyílt pályázatot?
 

Támogatás vs. kényelem

A pályáztatást általában két dolog indítja el: egyfelől eredhet abból az általános, manapság elterjedt szokássá váló „támogassuk a fiatal tehetségeket” kezdeményezésből, melynek alapja nagyon is üdvözlendő és szükséges. A másik oldal viszont egyszerű gazdasági okokra vezethető vissza: ha nincs pénz meghívásos tendert kiírni, ha nincs idő folyamatos konzultációt tartani a felkért szakmabelivel, akkor ezt elkerülendő, legjobb, ha kiírunk egy pályázatot. Ha megfelelően értékes a díj, nagy nyilvánosságot kap az eredmény és ingyenes a pályázás, biztosan tódulni fognak a pályaművek. A kérdés csak az, hogy ezek szakmaiságát hogy és miképpen lehet meghúzni egy kiírásban. Főleg úgy, hogy nem becsüli le a kreatív munka értékét!

Míg egy közösségre épülő szervezet vagy alapítvány saját tagjait megmozgatva, és érdek nélkül készülhet egy logópályázatra, addig a nagy nyilvánosság előtt megjelenő, illetve a gazdasági társaságoknak a visszájára is fordulhat a kezdeményezés.

A nyílt, bárki számára elérhető pályázatok színvonala alapvetően alacsony, hiszen a hivatásosak nem érzik megfelelő szintűnek képzettségükhöz, ezért nem is jelentkeznek. Abban az esetben viszont, ha bizonyos szakmai előmenetel az elvárás, elmaradnak azon tehetségek, akik nem az egyetemeken szerezték meg alapjaikat.
 

Esélytelen esélyesek

Ezen az ördögi körön túllépve jön a következő lépcső, amikor látatlanul bízunk abban, hogy a beérkező munkákat szakmai zsűri értékeli, s a döntés megfelelő kezekben van. A sebtiben összehívott, ténylegesen szakmai zsűri sem tudja sokszor a megfelelő eredményt adni. Kell-e egyáltalán minden esetben végeredményt hirdetni? A nemrégiben született díjak ez utóbbi felvetést igencsak megkérdőjelezik, és azt kell mondjuk: nem minden esetben kellett volna a döntést meghozni, vagy nem pont azt kellett volna választani.
 

Megfontoltan pályázzunk

A konklúzió természetesen nem az, hogy ne pályázzunk, mert úgysem a legjobb fog nyerni és alapvetően rossz az egész kezdeményezés. A kiíróknak minél többször kellene feltenniük a kérdést magukban, hogy kell-e értelmetlenül végeredményt vagy éppen pályázatot hirdetni?

Azzal ugyanis, hogy kényszer alatt megjelölnek egy kevésbé jó alkotást, nem tesznek jót senkinek. A kiíró nem lesz teljes mértékben elégedett, hiszen nem kapta meg az általa áhított végeredményt, a szakma lejáratódik, miután nagynyilánosság előtt mutatják be a “legjobb grafikai tervet”. A nyertesnek hirdetett személy pedig még roszabbul jár, mert igaz, hogy nyert és kapott valamilyen díjat, de ha az egyrészt nem valósul meg, másrészt, ha a szakma lehúzza, akkor már ő maga sem érzi azt elismerésnek.

Először is fontos lenne, hogy átgondolt legyen a pályázat kiírása és annak feltételei, és akkor valószínűleg kevesebb értelmetlen döntés és vizuális kár születne, nem dolgoznának feleslegesen a pályázók, az elbírálók és emellett jobb végeredmény szülehetne. Addig a pontig azonban, míg a tervezői képességek és a tervezőgrafika nem kap kulturálisan és társadalmilag is szakmai elismerést és megbecsülést, a helyzet nem sokat változhat. A nyílt pályáztatások továbbra is életünk részesei maradnak.

A kismonográfia a szerző szerint: “bizonyos értelemben magyar nyelvű propédeutikaként is értelmezhető a designelmélet s különösen a designkultúra formálódó érdeklődési területét fürkésző olvasók számára. Ám egyúttal szakmapolitikai álláspontként is olvasható, teljes joggal. Erre, a közjót a designkultúrában is mindenek előtt figyelembe vevő, álláspontra jellemző a kötet formátuma is. Ez rokonságot mutat ugyanis mindazzal, amit a szabad könyvek mozgalma a tudományos publikációk finanszírozásáról és értékesítéséről vall.”

A szabadon letölthető értekezés olyan témaköröket jár körbe, mint: A kultúratudományok designfordulata, A designtörténet-írás kulturális fordulata, Modern vagy posztmodern?, Globalizációkritika és design kultúra, Befogadó egyetem, befogadó designkultúra. A Design és kultúra itt tölthető le.

Magyar vonatkozásban továbbá ismert még a Magyar Formatervezési Tanács gondozásában megjelent Start-up Guide, Üzleti tanácsok kezdő művészeti vállalkozók számára című kiadvány, melynek már elkészült aktuális, negyedik kiadása. A szakmabeliek gyakorlati tanácsait és ismereteit gyűjtő olvasmány hasznos információkat tartalmaz a művészeti élethez gazdaságilag is csatlakozni kívánóknak.  

A kiadvány itt szabadon letölthető.

A külföldön már elterjedt ebook formának köszönhetően, a designerek számos elektronikus kiadványból válogathatnak angol nyelven. Ezekből is gyűjtöttünk néhány hasznos információt tartalmazó példát:

Jacob Cass: The Type Classification című írása 10 betűtípust vesz szemügyre. Rövid történetükkel és legfontosabb jellemzőikkel az alapvető, minden tipográfus számára elengedhetetlen információkat adja közre.

A The Logo Factory által megjelentetett Logopalooza! Volume Two a vállalati logók körüli kérdéseket járja végig tanácsokkal és esettanulmányokkal.

A kezdő webdesignereknek a WebGuru India ad hasznos tippeket a Design Your Imagination című, 28 fejezetes kiadvánnyal.

Mike Smith pedig a szabadúszóknak nyújt segítséget a The Guide to Guerrilla Freelancing című munkájával. Az útmutatók mellett marketing taktikai megoldások is olvashatók.

A most meghirdetett képzési programok kialakításánál a MOME figyelembe vette az európai trendeket, saját szakmai alapjait. A jelenlegi szakok Magyarországon egyedül a MOME-n végezhetők el, melyek struktúrájukban így teljes egészében a bolognai rendszerhez igazodnak.

Az MA szakok kapui azok számára is megnyílnak, akik nem rendelkeznek szakirányú művészeti végzettséggel, vagy ilyen jellegű (rész)tanulmányokkal, ám kiemelkedő művészi tehetséggel bírnak. A felvételi eljárás során portfolió alapján válogatnak a jelentkezők közül, akiknek rendelkezniük kell felsőfokú végzettséggel (egyetemi alapképzési, főiskolai, vagy egyetemi diploma).

A képzések tartalmáról és a felvételi követelményekről a szakok szakmai vezetői és oktatói személyes felvételi konzultáció keretében adnak részletes tájékoztatást az érdeklődőknek.
Konzultációs időpontok: 2010. január 27. és február 10.

A felvételizők 2010. február 15-ig nyújthatják be jelentkezésüket.

További információ a szakokról, a képzésről és a konzultációról a MOME weboldalán olvasható.

„A fotográfia, a digitális technika, a számítógép, a grafika, a film és a videotechnika ma már összefonódik a művészi gyakorlatban, miközben a hagyományos hazai oktatás többnyire még mindig külön kezeli ezeket a kommunikációs műfajokat. A BKF Művészeti Intézete ezen kíván változtatni. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán 2010-től egy intézményben oktatják a kommunikációt, a művészetet és az üzleti tanulmányokat, amely így egyedülálló módon lesz képes felkészíteni a hallgatókat egy olyan szemléletre, amely a nemzetközi művészi és piaci gyakorlatban régóta természetes” – hangzott el az Intézetet bemutató sajtótájékoztatón.

A Művészeti Intézet dékánja Kepes András, a négy alapképzést olyan szaktekintélyek vezetik, mint Gőbölyös Luca DLA – fotográfia, Pásztor Erika Katalina DLA – média design, Kepes András DLA – mozgóképkultúra, Oláh György DLA – tervezőgrafika, valamint Július Gyula, a kreatív vizuális stúdiumok vezetőtanára.

Felbuzdulva a művészeti kezdeményezésen, máris meghirdettek egy pályázatot, „Az év kreatív ígérete” címmel. Az alkotásoknak erre a koncepcióra kell épülniük: „Nem tetszik a világ? Változtasd meg! Tetszik? Mutasd meg!” A témakör kicsit hasonlít a MATT legutóbbi megmérettetéséhez, bár itt a célcsoport elsősorban a tanulmányaikat művészeti területen folytatni kívánók, és nem kifejezetten a szakma képviselői. Pályázni hat kategóriában lehet: fotográfia, grafika, média design, illetve mozgókép, film, videó. A beérkezett pályaműveket kategóriánként egy öt tagú, szakmai zsűri értékeli.  A legjobbnak ítélt alkotásokból 2010. februárjában kiállítást rendeznek.
A pályázat beadási határideje: 2010. január 13.

További információ a Művészeti Intézetről itt, a pályázatról pedig itt lehet olvasni.

„Ez a beszélgetés olyan, mintha összehívtuk volna a foci legjobbjait, hogy beszélgessenek a szögletről” – ezzel a felütéssel üdvözölte a megjelenteket Mélyi József, a rendezvény moderátora. Az est első és talán legfontosabb témakörébe tartozott, hogy milyen problémákkal küzd ma az arculattervezvezés, illetve az, hogy egyáltalán mit nevezünk jó arculatnak.

Balról: Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József, Zsótér László, Auth Attila, Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna

Működik, nem működik

A beszélgetésen résztvevő grafikusok egyetértettek abban, hogy egy arculat akkor jó, ha működik, illetve ha az adott cég működtetni tudja azt. A működési alapelveket azonban már merőben más szemszögből világították meg. Csordás Zoltán, tervezőgrafikus elmondta: „fontos, hogy a brand, a termék milyen minőségű, hiszen ha a termék rossz, akkor lehet akármilyen jó arculata, akkor sem fog működni, tehát nem, vagy csak nagyon kevesen fogják megvenni. A jó termék viszont akár borzasztó arculattal is rendelkezhet” – és csodák csodájára, ez így is tud működni.

Zsótér László, a MOME rektorhelyettesének elmondása alapján a működési kérdés két oldalról közelíthető meg: Az egyik a funkcionális terep: a vállalat működtetni tudja az arculatot, tehát használja és tud vele kommunikálni. Esztétikai szempontból viszont már fontos, hogy a kialakított imidzs az aktuális vizuális rendszerben megfelelően érvényesüljön, és jövőbemutató legyen.
 
Mi kell ehhez?

Erre a kérdésre már az ügyféloldalról megjelentek adtak konzekvens választ.

Az arculat akkor működik, és akkor nem évül el, ha az jól fel van építve, jól átgondolt, s az egészet következetesen tudja tálalni a célcsoport felé. Ennek persze marketing szemszögből vannak fokozatai, aminek a végén létre kell, hogy jöjjön – jó esetben – a márka esszenciája, amibe már beletartozik az arculat, illetve bármilyen más, vizuális kommunikációs megjelenés is. Továbbá fontos, hogy bezaonosítsa az adott márkát. Ezt már Galácz Márta, a Ceres Sütő Zrt. marketing és kereskedelmi igazgatója, valamint Nagy Enikő, a Műcsarnok kommunikációs vezetője foglalták össze.

Ezt a szépen felépített, strukturált formát a trendek, az új gondolatok, a fiatal tervezők, valamint az általában grafikailag képzetlen marketingesek alapjaiban rengetik meg.

„Kezdem elveszíteni a hitemet abban, hogy ebben az egész folyamatban mi, grafikusok, fontosak lennénk egyáltalán” - „Manapság elbizonytalanodom, mert az alapvető funkciók elhalványulnak, a szabálykönyvek elkopnak, s csupán egy trendkövető formát takarnak” – adott borús képet a jelenlegi arculatok állapotáról Csordás Zoltán és Zsótér László.

Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József

„Az arculat nem egy gatya, amit mindennap lecserélünk”

Zsótér László fenti kijelentéséhez kapcsolódóan Auth Attila grafikusművész a legnagyobb küzdelemnek – amivel manapság szembe kell nézni – az arculatok megújulási kényszerét jelölte meg. Természetesen a redesign-nal semmi gond nincs, a probléma az imidzsek gyors változtatásával van. Egy jól kialakított, karkateres formának tíz évet is ki kellene „húznia”. Ezzel szemben a mai tendenciák képviselői 2-3 éves futamidőre terveznek. Ezzel egyrészt az a probléma, hogy mire kifutná magát, és a teljes célcsoport megismerkedne vele, jön a refresh, és kezdődik újra minden előröl. Másrészt, bevett jó magyarszokás, hogy amint jön egy új marketinges a vállalathoz, szinte az az első lépése, hogy megváltoztatja a márka megjelenését. Ha nem működik, akkor „Nem baj! Van Másik!”. És a történet újból elkezdődik.

Ennek a folyamatnak pedig az a következménye, hogy sokszor nem szakmai szempontok alapján változik meg a vizuális megjelenés. Ennek azonban pozitív kimenetele is van: a grafikusnak van munkája!

Balról: Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József, Zsótér László, Auth Attila, Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna

„Az egyik emblémámat kisütöttem mézeskalácsból”

A fenti kijelentés Csordás Zoltántól hangzott el, arra vonatkozóan, hogy ő alapvetően az egyszerű, de nem szimpla megjelenést preferálja. Ez a nézet pedig szorosan kötődődik az elmúlt években kialakult trendkövető formákhoz, melyek leginkább a letisztult formákkal jellemezhetők.

Egy jó arculat mindig „trendi”

A trendkövetés, illetve magának a trendnek, mint fogalomnak a grafikában, ezen belül is a az arculattervezésben elfoglalt helyéről az az általánosan elfogadott kép, hogy nem kell őket figyelembe venni, de mégis, jó, ha tisztában vagyunk velük és/vagy pont olyan helyen kell őket alkalmazni, ahová illenek.

Alapvető, és már jó ideje tartó, de egészében még ki nem forrott trendként a webdesignt említhetjük meg. Azt azonban még nem tudni, hogy mennyire tesznek jót egy arculatnak, emblémának a vibráló színek, az áttűnések, a hatásvadász megjelenések. Egy idő után viszont amúgyis telítődnek a stílusok, és akkor váltanak.

Balról: Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna

Pixelmágia

A webdesign tehát új, még gyerekcipőben járó műfaj. Zsótér László szerint leginkább időt kellene hagyni neki, hogy rendesen kialakulhasson. Ligetfalvi Zsolt, a FARM művészeti vezetője azonban egyértelműen azon az állásponton van, hogy alapvetően rossz értelemben, vagy inkább felfogásban használják a webdesignt.

A legfőbb probléma a webes csillogással akkor kezdődik, amikor a forma mögül kiveszik a gondolatot. Az adott kontextusban még lehet, hogy működik a webes forma, de ahogy kikerül egy másik felületre, elveszhet a kialakított megjelenés.

A másik nagy gondra Farkas Anna, tervezőgrafikus és Nagy Enikő világítottak rá: a megrendelő különválasztja a weblapot és az arculatot, holott az egységes kép eléréséhez ezt a két területet együtt kellene mozgatni. További befolyásoló tényezők lehetnek mind ügyfél, mind pedig a grafikus számára a programozó, vagy a fejlesztő cég elvárásai, kikötései, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy létezik ám keresőoptimalizálás is. Ezek mind nagy mértékben hatással vannak a grafikus munkájára, és így az arculat kialakulására is. A megrendelő tehát nincs tisztában a különböző szakmai területek lehetőségeiről, ugyanakkor nehezen, vagy csak szűkszavúan nyilatkozik elképzeléseiről. Ha egyáltalán megteszi. Ezen problémák megoldására talán a legmegfelelőbb egy, a grafikus és az ügyfél között álló információs architektúrát tervező csapat létrehozása lenne. Így talán kevesebb bonyodalommal célbajuttatható lenne a terv.

A pixelmágia tehát egy gyorsan változó, izgalmas, kaotikus műfaj által életre keltett felület, amely egyben lehetőséget ad az azonnali feedback-re is. Az internet térnyerésével továbbá a technikai kritériumok mindenki számára elérhetővé váltak. Ez pozitív, de ennek a hatása az is, hogy bizonyos értelemben felhigult a szakma. Ez a grafikailag sokat vitatot terület viszont teljesen biztos, hogy felrázta még a legprofibbakat is, hiszen új problémákkal, mégújabb közeggel találták szembe magukat, amely nagy kihívás mindenki számára.

A hallgatóság

Tudomásul kell venni, hogy az arculathoz más is hozzá fog nyúlni

A beszélgetés végén elengedhetetlenül szóba került az arculati kézikönyv szerepe, létjogosultsága.

Alapvetően szükség van olyan szabályokra, melyek meghatározzák egy arculat struktúráját. E kritériumokat ez a bizonyos arculati kézikönyv tartalmazza, azonban a legtöbb esetben csak felesleges pénzkidobásnak minősül a megrendelő oldaláról, hiszen azt átvétele után nemigen nyitják ki többet. Erre reflektált a közönség soraiból Lelkes László, aki teljesen feleslegesnek tartja ezt a formát, hiszen, ahogy azt ő is elmondta: „csupán a megrendelő megnyugtatására alkalmas, hogy lássa, és láttassa: mekkora energiát, pénzt és munkát fektettek a megjelenésükbe”.

Azonban azzal is tisztában kell lennie minden grafikusnak, hogy az általa tervezett arculathoz bizony más is hozzá fog nyúlni. Ha megfelelően kreatív személy veszi a kezébe, nagy valószínűséggel következetesen használja majd, de a legtöbb esetben sajnos nem ezt látjuk.

Ligetfalvi Zsolt ennek érdekében a dinamikusan nyitott arculat megteremtését szorgalmazza, mely egy olyan, szabályszerűen kialakított struktúra, melybe a későbbiekben új tartalom is bátran bevihető, de annak alapvető esszenciái megmaradnak.

Arculattervezés

Az arculattervezés tehát egy ellentmondásokkal, szabályokkal, trendekkel és mégnagyobb kihívásokkal teli világ, mely egy kollektív munka eredménye. A grafikusnak nem csak jó briefre, jó kérdésekre is szüksége van, hiszen munkáját alapvetően a gondolatiságra alapozza, s csak eztán nyúl a formákhoz. Ha ez a gondolatiság megszűnne, érzéketlenné válnának a megjelenések, a tervezők pedig maradék hitüket is elveszítenék, hiszen ez egy olyan szakma, ahol a munkák eltűnnek az évek folyamán.

A fotókat Batisz Miklós készítette.