A szerzői jogok védelme a szakmai működés egyik legsarkalatosabb pontja, valamilyen rejtélyes úton-módon azonban sokak számára ismeretlen, vagy csak részben ismert fogalom. A szövevényes jogi háttérnek köszönhetően nemigen foglalkoznak ezzel az alkotók, csak ha már megtörtént a jogsértés. Na de kezdjünk az alapoktól.

Jogi alapismertek

Piaci helyzet

A Gazdasági Versenyhivatal meghatározása szerint tehát adva van egy tervezőgrafikai piac, amely több száz szereplőt foglal magába. Magánszemélyek, ügynökségek, stúdiók vannak jelen, de az utóbbi időben nem csak a “mezei grafikusok”, de a multik is betörtek erre a területre. Ennek az elkülönült piacnak a forgalma nem ismert. A mintegy 600 szereplős területen elkészült munkák a hasznosítás tényétől függetlenül, szerzői jogi védelem alá tartoznak.

Szerzői jogok

A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) képviseletében, a kerekasztal beszélgetésen részt vevő Dr. Hepp Nóra – MSZH Szerzői Jogi Osztály – jogi ügyintéző – elmondta: A szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta, amely védelem a mű létrejöttének pillanatától megilleti, anélkül, hogy ehhez bármiféle hatósági bejelentésre, regisztrálásra – és ehhez kapcsolódóan díjfizetésre – szükség lenne. A védelem az alkotót illeti meg, aki természetes személy, bizonyos esetekben azonban a munkáltató is jogosult ezekre a kiváltságokra. A tervezőgrafikai élet egyik legfontosabb kiindulópontjára, az ötletre azonban már nem érvényesek ezek a jogosítványok, csak a műalkotás létrejötte után.

Az ügyvéd válaszol

A beszélgetés átalakult egy kérdezz-felelek estre, így az asztalnál ülő grafikusok – névszerint Lelkes László és Csernák Bence –  is csak kérdezni tudtak, megosztva saját élményeiket a jogi útvesztőkről.

Miután Dr. Ágoston Alexandra – ügyvéd – kifejettte, hogy igazából már nincs új a nap alatt, nem meglepő, hogy mindennapos problémaként jelentkezik a szellemi termékek “lopása”. E fölött lehet szemethunyni, vagy megállapodni a problémáról, de bíróságra is citálhatják azt.

Bizonyítás

Ha bíróságra kerül az adott ügy, akkor a lehető legnehezebb – jelenleg – azt bozonyítani, hogy az adott alkotás saját szellemi termék. Szabad bizonyítási rendszer van ugyanis ma Magyarországon: bárki, bármit bebizonyíthat bárhogyan. Az új Polgári Törvény Könyv (PTK) életbelépésével azonban ez remélhetőleg változni fog. A jövőben nem kell majd bizonygatni a szerzői mivoltát senkinek, és fájdalomdíj keretein belül kaphat majd a jogsértett kártérítést.

Szerzői jogok bizonyítására további lehetőség, hogy ügyvédi elektronikus aláírással védjük az alkotást, melyet külön elektronikus adattárban is elhelyeznek. Továbbá, a legáltalánosabb megoldások közé tarozik, hogy fel kell tüntetni a nevet a munkán. De az alkotás beadható az Önkéntes Műnyilvántartásba is (a Szabadalmi Hivatal mellett létezik), és az ott kapott igazolással védhető a mű szerzője, vagy ugyanez megtehető a közös jogkezelőnél is.

Jogi kiskapuk

Ágoston Alexandra igencsak érdekes javaslattal is előállt: tértivevényes csomagban a művész feladja magának saját alkotását – lényeges, hogy megérkezés után ne bontsuk ki saját levelünket – így nem csak ott lesz a neve az alkotáson, de postai nyilvántartásba is került a neve.

A legegyszerűbb megoldásnak azonban mégiscsak a nyilvánosság ereje hat. Megismertetni minél több emberrel a művet, művésszel együtt. Erre – az ügyvédi javaslatok szerint – legjobb, ha feltöltjük egy független weboldalra őket. Lehetőleg nem egy általunk üzemeltetett szerverre – a hitelesség érdekében – , hiszen azt kevésbé lehet megpiszkálni. A saját számítógépen tárolt anyagok bemutatása ugyanis nem perdöntő bizonyíték.

Szakmai hozzá nemértés

A peres eljárások további problémái, hogy a felkért igazságügyi szakértők a legtöbb esetben nem értenek a tervezőgrafikához, így nem feltétlenül hoznak szakmailag korrekt döntést. Amennyiben azonban szükséges, eseti igazságügyi szakértő is felkérhető, így biztosítva a szakmai kompetenciákat.

A bíróságra vitt ügyek további problémája, hogy a döntéshozók alapvetően nem tudnak mit kezdeni a tervezőgrafikai vétségekkel. Számukra az, hogy átírtak két betűt, megváltoztattak egy betűtípust vagy színt – amely egyébként már származékos műnek számít, ezért az személyi jogokat sért -, nem akkora bűn, mintahogy azt maga a szerző gondolja.

Védelmi pontok

Szerződés

A peres eljárás procedúrái azonban megelőzhetők, ha minden esetben szerződést köt megbízó és ügyfél. Sajnos ez ma Magyarországon nem bevett szokás. Persze van olyan eset, pl. pálylázatoknál vagy az internetről letöltött alkotások esetében, amikor ez nem megvalósítható. A Magyar Tervezőgrafikusok Egyesületének kikötési rendszere azonban erre is kitér: A pályázatra benyújtott, de megvalósításra nem kerülő művek teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A pályamű bármely részletének a megbízó vagy más megbízott, más pályázó, vagy a megvalósításban érdekelt, illetve közreműködő általi felhasználása kizárólag az érintett tervezővel való előzetes, külön megállapodás tárgya.

Az elvárhatóság alapelve nagy valószínűséggel azonban nem lesz benne a felhasználhatósági szerződésben. Épp ezért a megrendelőnek akkor is ki kell fizetni a munkát, ha az neki nem tetszik (”killfee”).

A szerződések fontos pontjairól, vagy éppen arról, hogy mire kellene odafigyelni, nem esett szó, az “azt majd az ügyvéd úgyis tudja” alapon. Azt azért mindenki tartsa szem előtt, hogy egy peres eljárás sokkal idő- és pénzigényesebb, mint egy szerződést megkötni.

Megelőzés

Dr. Kádár Balázs – Kádár Balázs Ügyvédi Iroda – további hasznos tanácsai között szerepelt az is, hogy az elektronikusan küldött munkákhoz csatoljuk ezt a pár sort: “ez az e-mail nem jogosít fel az itt szereplő dokumentum felhasználására, jogot nem ad át, csak megnézésre jogosít”. Ez bizonyítja, hogy saját szellemi termékről van szó, visszakereshető, és dátummal látja el azt.

További lehetőség a szakmai szervezetekhez csatlakozás, hiszen ott lajstromba veszik a tagokat, illetve munkásságukat is figyelemmel kísérik, így a bizonyítandó részek könnyen és egyszerűen megoldhatók. Továbbá egy olyan klaszterre is tettek javaslatot a résztvevők, ahol a szakmai szereplők nem sértik meg az alapvető jogokat, tehát nem nyúlnak más alkotó művéhez, ennek betartása érdekében akár ügyfelet is visszautasítanak.

Szép remények és álomképek.

A sértődöttség és megbántottság azonban oly nagy mértékű jelenleg e szakmában, hogy a megoldás egyelőre még a bíróságokon kerestetik. Arra azonban érdemes lenne odafigyelni, hogy mondjuk jogi és szerző jogi alapismeretekkel is megismertessék a művészjelölteket az egyetemeken. Csak hogy minél kevesebb dolgot tanuljanak majd meg saját kárukon.

A képeket Batisz Miklós készítette.

„Ez a beszélgetés olyan, mintha összehívtuk volna a foci legjobbjait, hogy beszélgessenek a szögletről” – ezzel a felütéssel üdvözölte a megjelenteket Mélyi József, a rendezvény moderátora. Az est első és talán legfontosabb témakörébe tartozott, hogy milyen problémákkal küzd ma az arculattervezvezés, illetve az, hogy egyáltalán mit nevezünk jó arculatnak.

Balról: Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József, Zsótér László, Auth Attila, Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna

Működik, nem működik

A beszélgetésen résztvevő grafikusok egyetértettek abban, hogy egy arculat akkor jó, ha működik, illetve ha az adott cég működtetni tudja azt. A működési alapelveket azonban már merőben más szemszögből világították meg. Csordás Zoltán, tervezőgrafikus elmondta: „fontos, hogy a brand, a termék milyen minőségű, hiszen ha a termék rossz, akkor lehet akármilyen jó arculata, akkor sem fog működni, tehát nem, vagy csak nagyon kevesen fogják megvenni. A jó termék viszont akár borzasztó arculattal is rendelkezhet” – és csodák csodájára, ez így is tud működni.

Zsótér László, a MOME rektorhelyettesének elmondása alapján a működési kérdés két oldalról közelíthető meg: Az egyik a funkcionális terep: a vállalat működtetni tudja az arculatot, tehát használja és tud vele kommunikálni. Esztétikai szempontból viszont már fontos, hogy a kialakított imidzs az aktuális vizuális rendszerben megfelelően érvényesüljön, és jövőbemutató legyen.
 
Mi kell ehhez?

Erre a kérdésre már az ügyféloldalról megjelentek adtak konzekvens választ.

Az arculat akkor működik, és akkor nem évül el, ha az jól fel van építve, jól átgondolt, s az egészet következetesen tudja tálalni a célcsoport felé. Ennek persze marketing szemszögből vannak fokozatai, aminek a végén létre kell, hogy jöjjön – jó esetben – a márka esszenciája, amibe már beletartozik az arculat, illetve bármilyen más, vizuális kommunikációs megjelenés is. Továbbá fontos, hogy bezaonosítsa az adott márkát. Ezt már Galácz Márta, a Ceres Sütő Zrt. marketing és kereskedelmi igazgatója, valamint Nagy Enikő, a Műcsarnok kommunikációs vezetője foglalták össze.

Ezt a szépen felépített, strukturált formát a trendek, az új gondolatok, a fiatal tervezők, valamint az általában grafikailag képzetlen marketingesek alapjaiban rengetik meg.

„Kezdem elveszíteni a hitemet abban, hogy ebben az egész folyamatban mi, grafikusok, fontosak lennénk egyáltalán” - „Manapság elbizonytalanodom, mert az alapvető funkciók elhalványulnak, a szabálykönyvek elkopnak, s csupán egy trendkövető formát takarnak” – adott borús képet a jelenlegi arculatok állapotáról Csordás Zoltán és Zsótér László.

Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József

„Az arculat nem egy gatya, amit mindennap lecserélünk”

Zsótér László fenti kijelentéséhez kapcsolódóan Auth Attila grafikusművész a legnagyobb küzdelemnek – amivel manapság szembe kell nézni – az arculatok megújulási kényszerét jelölte meg. Természetesen a redesign-nal semmi gond nincs, a probléma az imidzsek gyors változtatásával van. Egy jól kialakított, karkateres formának tíz évet is ki kellene „húznia”. Ezzel szemben a mai tendenciák képviselői 2-3 éves futamidőre terveznek. Ezzel egyrészt az a probléma, hogy mire kifutná magát, és a teljes célcsoport megismerkedne vele, jön a refresh, és kezdődik újra minden előröl. Másrészt, bevett jó magyarszokás, hogy amint jön egy új marketinges a vállalathoz, szinte az az első lépése, hogy megváltoztatja a márka megjelenését. Ha nem működik, akkor „Nem baj! Van Másik!”. És a történet újból elkezdődik.

Ennek a folyamatnak pedig az a következménye, hogy sokszor nem szakmai szempontok alapján változik meg a vizuális megjelenés. Ennek azonban pozitív kimenetele is van: a grafikusnak van munkája!

Balról: Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József, Zsótér László, Auth Attila, Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna

„Az egyik emblémámat kisütöttem mézeskalácsból”

A fenti kijelentés Csordás Zoltántól hangzott el, arra vonatkozóan, hogy ő alapvetően az egyszerű, de nem szimpla megjelenést preferálja. Ez a nézet pedig szorosan kötődődik az elmúlt években kialakult trendkövető formákhoz, melyek leginkább a letisztult formákkal jellemezhetők.

Egy jó arculat mindig „trendi”

A trendkövetés, illetve magának a trendnek, mint fogalomnak a grafikában, ezen belül is a az arculattervezésben elfoglalt helyéről az az általánosan elfogadott kép, hogy nem kell őket figyelembe venni, de mégis, jó, ha tisztában vagyunk velük és/vagy pont olyan helyen kell őket alkalmazni, ahová illenek.

Alapvető, és már jó ideje tartó, de egészében még ki nem forrott trendként a webdesignt említhetjük meg. Azt azonban még nem tudni, hogy mennyire tesznek jót egy arculatnak, emblémának a vibráló színek, az áttűnések, a hatásvadász megjelenések. Egy idő után viszont amúgyis telítődnek a stílusok, és akkor váltanak.

Balról: Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna

Pixelmágia

A webdesign tehát új, még gyerekcipőben járó műfaj. Zsótér László szerint leginkább időt kellene hagyni neki, hogy rendesen kialakulhasson. Ligetfalvi Zsolt, a FARM művészeti vezetője azonban egyértelműen azon az állásponton van, hogy alapvetően rossz értelemben, vagy inkább felfogásban használják a webdesignt.

A legfőbb probléma a webes csillogással akkor kezdődik, amikor a forma mögül kiveszik a gondolatot. Az adott kontextusban még lehet, hogy működik a webes forma, de ahogy kikerül egy másik felületre, elveszhet a kialakított megjelenés.

A másik nagy gondra Farkas Anna, tervezőgrafikus és Nagy Enikő világítottak rá: a megrendelő különválasztja a weblapot és az arculatot, holott az egységes kép eléréséhez ezt a két területet együtt kellene mozgatni. További befolyásoló tényezők lehetnek mind ügyfél, mind pedig a grafikus számára a programozó, vagy a fejlesztő cég elvárásai, kikötései, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy létezik ám keresőoptimalizálás is. Ezek mind nagy mértékben hatással vannak a grafikus munkájára, és így az arculat kialakulására is. A megrendelő tehát nincs tisztában a különböző szakmai területek lehetőségeiről, ugyanakkor nehezen, vagy csak szűkszavúan nyilatkozik elképzeléseiről. Ha egyáltalán megteszi. Ezen problémák megoldására talán a legmegfelelőbb egy, a grafikus és az ügyfél között álló információs architektúrát tervező csapat létrehozása lenne. Így talán kevesebb bonyodalommal célbajuttatható lenne a terv.

A pixelmágia tehát egy gyorsan változó, izgalmas, kaotikus műfaj által életre keltett felület, amely egyben lehetőséget ad az azonnali feedback-re is. Az internet térnyerésével továbbá a technikai kritériumok mindenki számára elérhetővé váltak. Ez pozitív, de ennek a hatása az is, hogy bizonyos értelemben felhigult a szakma. Ez a grafikailag sokat vitatot terület viszont teljesen biztos, hogy felrázta még a legprofibbakat is, hiszen új problémákkal, mégújabb közeggel találták szembe magukat, amely nagy kihívás mindenki számára.

A hallgatóság

Tudomásul kell venni, hogy az arculathoz más is hozzá fog nyúlni

A beszélgetés végén elengedhetetlenül szóba került az arculati kézikönyv szerepe, létjogosultsága.

Alapvetően szükség van olyan szabályokra, melyek meghatározzák egy arculat struktúráját. E kritériumokat ez a bizonyos arculati kézikönyv tartalmazza, azonban a legtöbb esetben csak felesleges pénzkidobásnak minősül a megrendelő oldaláról, hiszen azt átvétele után nemigen nyitják ki többet. Erre reflektált a közönség soraiból Lelkes László, aki teljesen feleslegesnek tartja ezt a formát, hiszen, ahogy azt ő is elmondta: „csupán a megrendelő megnyugtatására alkalmas, hogy lássa, és láttassa: mekkora energiát, pénzt és munkát fektettek a megjelenésükbe”.

Azonban azzal is tisztában kell lennie minden grafikusnak, hogy az általa tervezett arculathoz bizony más is hozzá fog nyúlni. Ha megfelelően kreatív személy veszi a kezébe, nagy valószínűséggel következetesen használja majd, de a legtöbb esetben sajnos nem ezt látjuk.

Ligetfalvi Zsolt ennek érdekében a dinamikusan nyitott arculat megteremtését szorgalmazza, mely egy olyan, szabályszerűen kialakított struktúra, melybe a későbbiekben új tartalom is bátran bevihető, de annak alapvető esszenciái megmaradnak.

Arculattervezés

Az arculattervezés tehát egy ellentmondásokkal, szabályokkal, trendekkel és mégnagyobb kihívásokkal teli világ, mely egy kollektív munka eredménye. A grafikusnak nem csak jó briefre, jó kérdésekre is szüksége van, hiszen munkáját alapvetően a gondolatiságra alapozza, s csak eztán nyúl a formákhoz. Ha ez a gondolatiság megszűnne, érzéketlenné válnának a megjelenések, a tervezők pedig maradék hitüket is elveszítenék, hiszen ez egy olyan szakma, ahol a munkák eltűnnek az évek folyamán.

A fotókat Batisz Miklós készítette.

A Studio Metropolitana kezdeményezésére létrejött eseménysorozat záró akkordajként rendezték meg a “Párbeszédben a város” alcímet viselő konferenciát. A szervezők közleménye szerint annak érdekében, hogy megteremtsék az alkotó párbeszédet, az együttműködés és dialógus kereteit, hogy intenzív brainstorming vehesse kezdetét, majd létrejöhessen egy organikus, fenntartható európai metropolist jelző Budapest-márka.

A konferencia előadásai és pódium beszélgetései vállalkoztak arra, hogy a kultúra és kreativitás témakör már jó ideje feltett kérdéseire választ találjanak, vagy legalábbis elindítsanak egy folyamatot a megoldások irányába.
 
 

Proaktív újrapozícionálás

A válaszok ugyanis egyre sürgetőbbek, hiszen 2011-ben Magyarország az Eu soros elnökeként teljes mivoltában bemutatkozik Európának. Ennek érdekében pedig olyan kezdeményezésekre van szükség, melyek innovatív folyamatokat indítanak el a kulturális területeken. Ehhez kapcsolódott Gauder Péter, a Studio Metropolitana ügyvezetőjének nyitó gondolata is, miszerint “Európa újrafelosztásában Budapestnek is részt kell vállalnia”. Jelenti ez mindazt, hogy Budapestnek, és természetesen Magyarországnak is figyelembe kell vennie a trendeket, a jövőt, újrapozicionálásra és ennek mentén egy egységes marketingre van szükség, annak érdekében, hogy ténylegesen is létezzen a kreativitás és az integráció kis hazánkban.
 

Közeg-ellenállás

Ságvári Bence, az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa szerint viszont már elkezdődött valami, az alapok újraértelmeződnek, s jelenleg egy képlékeny hibrid modell öleli körül a magyar kreatív közeget. Miután részletesen felfestette a szomorú magyar társadalmi jellemzőket, miszerint alapvetően zárt és begubózó, alacsony önbizalommal bíró lakosságunk, kockázatkerülő, nem mellesleg intolerancia bajnok, még egy lapáttal adott önérzetünknek az “a kreatív munkás (osztály), mint “finnyás növény” hasonlattal (értelmezze mindenki saját alkotói személyére). A kreatív miliő létrejöttéhez csupán öt pontnak kell megfelelni, melyek megvalósításában nem járunk az élen. A sokszínűség, a kommunikáció és a meritokratikus értékek viszonylagos jó osztályzata mellett a támogató és nem bénító intézményi környezet a lehető legrosszab értékelésben részesült, de mind e mellett van még remény, ha a változatosság és a strukturális instabilitás területével megfelelően foglalkozunk, hiszen végre egy érték, ami Magyarország sajátja, miután a folyamatos változás kényszerében élünk, s erre volnánk úgymond beprogramozva.

Ezt követően Egedy Tamás – MTA Földrajzi Kutatóintézet – kérdése is borzolta a kedélyeket: “A nagypályás, avagy a kispályás bajnokságban induljunk?” Az ACRE Projekt (13 európai nagyváros vizsgálata, mint az adott ország motorja) eredményeit elénk tárva azonban elmondta: “Nagypályás csapatunk van kispályás mentalitással”. Ami annyit tesz: jó kondi, kiváló egyéni teljesítmény, hiányzó csapatszellem.

Kreatív és innovatív hagyománytisztelet

Az oktatás témakörét felölelő szektor majd minden résztvevője egyetértett azzal, hogy a társadalmi kommunikáció gyerekcipőben jár a hazai felsőoktatásban. 

Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora szerint egyrészt azért, mert ha egy intézmény működésében kreatív próbál lenni, s a feladatközpontúságot megcélozva el is éri diákjait, ezzel egyidőben szinte biztos, hogy ellenállást tapasztal a felsővezetésnél.

Másrészt, Szentpéteri Márton, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem tanáraként az egyetemes tervezést, vagyis a fenntarthatóságot részesíti előnyben. Ez minden tervezői szakmában fontos, de az alapvető probléma ott kezdődik, hogy nem tudjuk mit is csinálunk. Azaz meg kellene határozni végre, hogy mit jelent az, hogy design.

Bojár Gábor (Aquincumi Technológiai Intézetben – AIT) és Takács Ernő (Talentis Oktatási Program – TOP) pedig egy olyan tudástőke koncentrációt hoznak létre a közeljövőben, ahol a tudás és tudomány, az oktatás piaci igényeknek megfelelő gazdasági társaságokkal, így munkahellyel párosul.

Kulturális alapú kreativitás

A kreatív ötletek térhódításaként pedig olyan hazai sikertörténetekkel ismerkedhettünk meg, mint például a Prezi.com, az Arthur.org, a WAMP vagy a Krétakör, de meg kell még említenünk a Kolbászból Kerítést design stúdiót, az Imagine Budapestet, a Pozsonyi Pikniket és a Beyond Budapestet is.


Képviselőik tapasztalatai alapján elénk táruló összkép pedig:

“Közösségivé kell tenni az alkotói folyamatot” – Somlai-Fischer Ádám, Prezi.com
“Meg kell barátkozni az (új) média területéről, a semmiből vagy szélekről érkező kreatívok térnyerésével. Az elitkultúra pozícióvesztése által ők is rájöttek, hogy tanulni kell a sikertörténetekből, rá kell csatlakozni ezekre az új folyamatokra, valamint ki kell lépni a nemzeti keretek közül a globális tér felé.” – Gáspár Máté, a Krétakör ügyvezetője
“Kommunikáció fejlesztés!!!” – Orlai Balázs, a Kolbász Stúdió tulajdonosa
“Az alkotói folyamatoknál nem termékben, hanem módszerben kell gondolkodni – Gáspár Máté, a Krétakör ügyvezetője

Kreatívok, ötletek tehát vannak, viszonylagos tőke is párosul ezekhez, de talán a legtöbb reményt az adja, ha a a tervezői területek, a szakmabeliek összefognak, és létehoznak egy olyan kerek, magyar valóságot, melyben maguknak teremthetik meg eztán a lehetőségeket és az alkotói tereket.

És ne feledjük Edward de Bono, a kreatív gondolkodás gurujának szavait se: “a kreativitás tanulható, fejleszthetõ és alkalmazható képesség (…) csupán fejlesztenie kell kreatív elméjét”.

A Telekom Székházban (Bp. I. Krisztina krt. 55.) megvalósuló rendezvényen ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a Mesharray Digital Media School, ennek apropóján pedig oktatóik speciális szakterületekről tartanak bemutatót, valamint volt mesharray-s diákok is megosztják tapasztalataikat egy kerekasztal-beszélgetés során.

A párhuzamosan két teremben futó előadássorozatok másik szekciójában hazai stúdiók – Crytek, Post Edison, Studio Baestars – tárnak elénk kulisszatitkokat és mutatják be legújabb fejlesztéseiket.

A szintén jubiláló GameStar magazin meglepetésekkel és beszélgetéssel, míg a Perfact kiadó 35%-os kedvezménnyel ellátott szakkönyveivel (pl. Maya 3D modellezés és animáció) várja az érdeklődőket.

Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

A teljes program, és további információk itt találhatók.

Védnökként jelen lesz:
Molnár Kálmán – Munkácsy díjas grafikusművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára
Molnár Gyula – Ferenczy díjas grafikusművész, a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem tanára

Az esemény moderátora Nádai Ferenc – tipográfus, grafikusművész

A beszélgetés meghívott vendégei:
Babarczy Eszter – a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem adjunktusa
Kemény György – Munkácsy díjas grafikusművész
Kemény Zoltán – tipográfus, tervezőgrafikus
Kerényi János – Ferenczy díjas grafikusművész
Kiss István – grafikusművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára
Tóth József (Füles) – fotóművész

Továbbá részt vesz még Bornemisza Rozi – a Typoszalon elnöke, Maczó Péter – a MOME tipoképzés vezetője, valamint Peter Wilhelm – az Art Center tulajdonosa is.