Tervezőgrafikai szemléletváltás az Evangélikus Egyháznál

Eredmény született a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) által kiírt logó és arculat-tervezési pályázaton. Az arculatváltási kezdeményezés, a pályázat meghirdetése és az eredmény egyfajta nyitást jelent a design világa és a 21. század fogyasztói társadalma felé. A háttérben meghúzódó briefről, stratégiáról és a döntésről Zászkalicky Zsuzsanna – művészettörténész, múzeumpedagógus – Evangélikus Országos Múzeum, a pályázat kapcsolattartója - számolt be az Alkotóelemnek.

Háttér
Az MEE vizuális kommunikációjában eddig a Luther-rózsa jelent meg, mint embléma. Ezt a jelképet még maga Luther tervezte, melyet aztán id. Lucas Cranach, a kor egyik legnagyobb német festője metszett fába. A jelkép a világ evangélikusainak szimbóluma, melyet idehaza logóként használt az egyház, tehát minden kommunikációs anyagon megjelent. Ellentétben azzal, hogy más európai országban alapvetően nem ezt a jelképet alkalmazzák megkülönböztetésként.

„Szükség volt egy olyan védjegyre, amely kellő körültekintéssel bevezetve és felszabadultan alkalmazva a Magyarországi Evangélikus Egyházat mint a 21. században élő szervezetet jelentheti, nem csak a magunk számára, de a közvélemény számára is.”

Megoldás keresés
A pályázat meghirdetése előtt már felkértek hivatásos tervezőt a feladatra, de nem született megrendelés, így a projekt nyílt kiírása volt a következő lépcső. A pályázatra 41 alkotó 71 munkája érkezett, melyek között – saját bevallásuk szerint is – kevés állta meg a helyét szakmailag. A kétfordulós zsűrizés alapján az elődöntőbe Bokor Péter, Maurer Klimes Ákos, Orbán Péter és Petrikovics Edit alkotása került be.

Döntés
A kiválaszott logót Petrikovics Edit tervezte, mely az ősi YCHTÜSZ mozaikszó jelképére utal. A nyertes terv ugyanakkor megfelelt olyan szakmai kritériumoknak, mint hogy ne hasonlítson a Luther – rózsára, egyszerű és modern legyen, valamint olyan alapvető feltételeknek is, mint hogy alkalmazható legyen színes és szürkeárnyalatban, illetve különböző kommunikációs felületeken.

A szakmai előírásokon túl ugyanakkor az alkotó az egyház üzenetét, gondolatiságát is konzekvensen követte a logóban. A tervező elmondása alapján ezek a „nyitottság, a megújulásra való hajlandóság, valamint az elfogadás és a jó értelemben vett alkalmazkodóképesség, mely attribútomok az evangélikus szellemiség sajátjai is, elengedhetetlen feltételei a boldogulásnak, melyekben keresztény emberként minimum illendő jó példával elöl járnunk, a nyilvánosság előtti megjelenéskor pedig – akár az egyház logójával – hangsúlyoznunk.”

Vélemény
Az MEE felismerte azt a szükségletet – amit előző cikkünkben már kifejtettünk -, hogy nyitni kell, és csak a javukra szolgál, ha megkülönböztető jelzéssel fordulnak a világ felé. Közérthetőnek kell lenni, miközben ugyanúgy alkalmazhatók a hagyományok. A fenntarthatóság érdekében ezt a kérdést is át kellene gondolnia a többi egyháznak is.

Az arculatok hiányáról Zászkalicky Zsuzsanna így vélekedett: „Nem értem, hogy miért nincs. Mintha lenne valami fal az „egyház” és a „világ” között. Miközben mégis jelen vagyunk: az oktatásban, a szociális gondozásban, hirdetjük magunkat egyszázalékos kampányban. Mintha attól félnénk, egy új logó bevezetésével elveszítjük a hagyományainkat vagy üzletiesre, túl világiasra színeznénk megjelenésünket. Nem lenne szabad idegenkednünk tőle. Szóval, ha ott az a fal, legalább akasszunk rá egy jó logót, hátha valaki benéz a fal mögé!”

Bízunk benne, hogy a logó-ráakasztás mellett további átgondolt folyamatokat fog megélni a kibontakozó MEE arculat.