Kreatív kultúra, kulturális alapú kreativitás, “a nagypályás, avagy a kispályás bajnokságban induljunk?” címszavak jellemezték a november 3-án, a Ludwig Múzeumban megrendezett Kreatív Város Konferenciát. A rendezvényen a széles téma lefedettsége ellenére minden, a tervezői folyamatokban részt vevő személy számára hasznos és megfontolandó gondolatok hangzottak el, melyeket ebben az összefoglalóban összesítünk.
A Studio Metropolitana kezdeményezésére létrejött eseménysorozat záró akkordajként rendezték meg a “Párbeszédben a város” alcímet viselő konferenciát. A szervezők közleménye szerint annak érdekében, hogy megteremtsék az alkotó párbeszédet, az együttműködés és dialógus kereteit, hogy intenzív brainstorming vehesse kezdetét, majd létrejöhessen egy organikus, fenntartható európai metropolist jelző Budapest-márka.
A konferencia előadásai és pódium beszélgetései vállalkoztak arra, hogy a kultúra és kreativitás témakör már jó ideje feltett kérdéseire választ találjanak, vagy legalábbis elindítsanak egy folyamatot a megoldások irányába.
Proaktív újrapozícionálás
A válaszok ugyanis egyre sürgetőbbek, hiszen 2011-ben Magyarország az Eu soros elnökeként teljes mivoltában bemutatkozik Európának. Ennek érdekében pedig olyan kezdeményezésekre van szükség, melyek innovatív folyamatokat indítanak el a kulturális területeken. Ehhez kapcsolódott Gauder Péter, a Studio Metropolitana ügyvezetőjének nyitó gondolata is, miszerint “Európa újrafelosztásában Budapestnek is részt kell vállalnia”. Jelenti ez mindazt, hogy Budapestnek, és természetesen Magyarországnak is figyelembe kell vennie a trendeket, a jövőt, újrapozicionálásra és ennek mentén egy egységes marketingre van szükség, annak érdekében, hogy ténylegesen is létezzen a kreativitás és az integráció kis hazánkban.
Közeg-ellenállás
Ságvári Bence, az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa szerint viszont már elkezdődött valami, az alapok újraértelmeződnek, s jelenleg egy képlékeny hibrid modell öleli körül a magyar kreatív közeget. Miután részletesen felfestette a szomorú magyar társadalmi jellemzőket, miszerint alapvetően zárt és begubózó, alacsony önbizalommal bíró lakosságunk, kockázatkerülő, nem mellesleg intolerancia bajnok, még egy lapáttal adott önérzetünknek az “a kreatív munkás (osztály), mint “finnyás növény” hasonlattal (értelmezze mindenki saját alkotói személyére). A kreatív miliő létrejöttéhez csupán öt pontnak kell megfelelni, melyek megvalósításában nem járunk az élen. A sokszínűség, a kommunikáció és a meritokratikus értékek viszonylagos jó osztályzata mellett a támogató és nem bénító intézményi környezet a lehető legrosszab értékelésben részesült, de mind e mellett van még remény, ha a változatosság és a strukturális instabilitás területével megfelelően foglalkozunk, hiszen végre egy érték, ami Magyarország sajátja, miután a folyamatos változás kényszerében élünk, s erre volnánk úgymond beprogramozva.
Ezt követően Egedy Tamás – MTA Földrajzi Kutatóintézet – kérdése is borzolta a kedélyeket: “A nagypályás, avagy a kispályás bajnokságban induljunk?” Az ACRE Projekt (13 európai nagyváros vizsgálata, mint az adott ország motorja) eredményeit elénk tárva azonban elmondta: “Nagypályás csapatunk van kispályás mentalitással”. Ami annyit tesz: jó kondi, kiváló egyéni teljesítmény, hiányzó csapatszellem.
Kreatív és innovatív hagyománytisztelet
Az oktatás témakörét felölelő szektor majd minden résztvevője egyetértett azzal, hogy a társadalmi kommunikáció gyerekcipőben jár a hazai felsőoktatásban.
Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora szerint egyrészt azért, mert ha egy intézmény működésében kreatív próbál lenni, s a feladatközpontúságot megcélozva el is éri diákjait, ezzel egyidőben szinte biztos, hogy ellenállást tapasztal a felsővezetésnél.
Másrészt, Szentpéteri Márton, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem tanáraként az egyetemes tervezést, vagyis a fenntarthatóságot részesíti előnyben. Ez minden tervezői szakmában fontos, de az alapvető probléma ott kezdődik, hogy nem tudjuk mit is csinálunk. Azaz meg kellene határozni végre, hogy mit jelent az, hogy design.
Bojár Gábor (Aquincumi Technológiai Intézetben – AIT) és Takács Ernő (Talentis Oktatási Program – TOP) pedig egy olyan tudástőke koncentrációt hoznak létre a közeljövőben, ahol a tudás és tudomány, az oktatás piaci igényeknek megfelelő gazdasági társaságokkal, így munkahellyel párosul.
Kulturális alapú kreativitás
A kreatív ötletek térhódításaként pedig olyan hazai sikertörténetekkel ismerkedhettünk meg, mint például a Prezi.com, az Arthur.org, a WAMP vagy a Krétakör, de meg kell még említenünk a Kolbászból Kerítést design stúdiót, az Imagine Budapestet, a Pozsonyi Pikniket és a Beyond Budapestet is.
Képviselőik tapasztalatai alapján elénk táruló összkép pedig:
“Közösségivé kell tenni az alkotói folyamatot” – Somlai-Fischer Ádám, Prezi.com
“Meg kell barátkozni az (új) média területéről, a semmiből vagy szélekről érkező kreatívok térnyerésével. Az elitkultúra pozícióvesztése által ők is rájöttek, hogy tanulni kell a sikertörténetekből, rá kell csatlakozni ezekre az új folyamatokra, valamint ki kell lépni a nemzeti keretek közül a globális tér felé.” – Gáspár Máté, a Krétakör ügyvezetője
“Kommunikáció fejlesztés!!!” – Orlai Balázs, a Kolbász Stúdió tulajdonosa
“Az alkotói folyamatoknál nem termékben, hanem módszerben kell gondolkodni – Gáspár Máté, a Krétakör ügyvezetője
Kreatívok, ötletek tehát vannak, viszonylagos tőke is párosul ezekhez, de talán a legtöbb reményt az adja, ha a a tervezői területek, a szakmabeliek összefognak, és létehoznak egy olyan kerek, magyar valóságot, melyben maguknak teremthetik meg eztán a lehetőségeket és az alkotói tereket.
És ne feledjük Edward de Bono, a kreatív gondolkodás gurujának szavait se: “a kreativitás tanulható, fejleszthetõ és alkalmazható képesség (…) csupán fejlesztenie kell kreatív elméjét”.
