A Graphifest keretein belül immáron harmadik alkalommal gyűltek össze a szakma képviselői a Design Terminálban. 2009. november 23-án az arculattervezést, annak problémáit, jelenét, trendjeit, a webdesignt és annak hatásait taglalták a kerekasztal résztvevői, illetve – új fordulatként – már a közönségben ülők is.
„Ez a beszélgetés olyan, mintha összehívtuk volna a foci legjobbjait, hogy beszélgessenek a szögletről” – ezzel a felütéssel üdvözölte a megjelenteket Mélyi József, a rendezvény moderátora. Az est első és talán legfontosabb témakörébe tartozott, hogy milyen problémákkal küzd ma az arculattervezvezés, illetve az, hogy egyáltalán mit nevezünk jó arculatnak.
Balról: Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József, Zsótér László, Auth Attila, Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna
Működik, nem működik
A beszélgetésen résztvevő grafikusok egyetértettek abban, hogy egy arculat akkor jó, ha működik, illetve ha az adott cég működtetni tudja azt. A működési alapelveket azonban már merőben más szemszögből világították meg. Csordás Zoltán, tervezőgrafikus elmondta: „fontos, hogy a brand, a termék milyen minőségű, hiszen ha a termék rossz, akkor lehet akármilyen jó arculata, akkor sem fog működni, tehát nem, vagy csak nagyon kevesen fogják megvenni. A jó termék viszont akár borzasztó arculattal is rendelkezhet” – és csodák csodájára, ez így is tud működni.
Zsótér László, a MOME rektorhelyettesének elmondása alapján a működési kérdés két oldalról közelíthető meg: Az egyik a funkcionális terep: a vállalat működtetni tudja az arculatot, tehát használja és tud vele kommunikálni. Esztétikai szempontból viszont már fontos, hogy a kialakított imidzs az aktuális vizuális rendszerben megfelelően érvényesüljön, és jövőbemutató legyen.
Mi kell ehhez?
Erre a kérdésre már az ügyféloldalról megjelentek adtak konzekvens választ.
Az arculat akkor működik, és akkor nem évül el, ha az jól fel van építve, jól átgondolt, s az egészet következetesen tudja tálalni a célcsoport felé. Ennek persze marketing szemszögből vannak fokozatai, aminek a végén létre kell, hogy jöjjön – jó esetben – a márka esszenciája, amibe már beletartozik az arculat, illetve bármilyen más, vizuális kommunikációs megjelenés is. Továbbá fontos, hogy bezaonosítsa az adott márkát. Ezt már Galácz Márta, a Ceres Sütő Zrt. marketing és kereskedelmi igazgatója, valamint Nagy Enikő, a Műcsarnok kommunikációs vezetője foglalták össze.
Ezt a szépen felépített, strukturált formát a trendek, az új gondolatok, a fiatal tervezők, valamint az általában grafikailag képzetlen marketingesek alapjaiban rengetik meg.
„Kezdem elveszíteni a hitemet abban, hogy ebben az egész folyamatban mi, grafikusok, fontosak lennénk egyáltalán” - „Manapság elbizonytalanodom, mert az alapvető funkciók elhalványulnak, a szabálykönyvek elkopnak, s csupán egy trendkövető formát takarnak” – adott borús képet a jelenlegi arculatok állapotáról Csordás Zoltán és Zsótér László.
Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József
„Az arculat nem egy gatya, amit mindennap lecserélünk”
Zsótér László fenti kijelentéséhez kapcsolódóan Auth Attila grafikusművész a legnagyobb küzdelemnek – amivel manapság szembe kell nézni – az arculatok megújulási kényszerét jelölte meg. Természetesen a redesign-nal semmi gond nincs, a probléma az imidzsek gyors változtatásával van. Egy jól kialakított, karkateres formának tíz évet is ki kellene „húznia”. Ezzel szemben a mai tendenciák képviselői 2-3 éves futamidőre terveznek. Ezzel egyrészt az a probléma, hogy mire kifutná magát, és a teljes célcsoport megismerkedne vele, jön a refresh, és kezdődik újra minden előröl. Másrészt, bevett jó magyarszokás, hogy amint jön egy új marketinges a vállalathoz, szinte az az első lépése, hogy megváltoztatja a márka megjelenését. Ha nem működik, akkor „Nem baj! Van Másik!”. És a történet újból elkezdődik.
Ennek a folyamatnak pedig az a következménye, hogy sokszor nem szakmai szempontok alapján változik meg a vizuális megjelenés. Ennek azonban pozitív kimenetele is van: a grafikusnak van munkája!
Balról: Ligetfalvi Zsolt, Csordás Zoltán, Mélyi József, Zsótér László, Auth Attila, Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna
„Az egyik emblémámat kisütöttem mézeskalácsból”
A fenti kijelentés Csordás Zoltántól hangzott el, arra vonatkozóan, hogy ő alapvetően az egyszerű, de nem szimpla megjelenést preferálja. Ez a nézet pedig szorosan kötődődik az elmúlt években kialakult trendkövető formákhoz, melyek leginkább a letisztult formákkal jellemezhetők.
Egy jó arculat mindig „trendi”
A trendkövetés, illetve magának a trendnek, mint fogalomnak a grafikában, ezen belül is a az arculattervezésben elfoglalt helyéről az az általánosan elfogadott kép, hogy nem kell őket figyelembe venni, de mégis, jó, ha tisztában vagyunk velük és/vagy pont olyan helyen kell őket alkalmazni, ahová illenek.
Alapvető, és már jó ideje tartó, de egészében még ki nem forrott trendként a webdesignt említhetjük meg. Azt azonban még nem tudni, hogy mennyire tesznek jót egy arculatnak, emblémának a vibráló színek, az áttűnések, a hatásvadász megjelenések. Egy idő után viszont amúgyis telítődnek a stílusok, és akkor váltanak.
Balról: Galácz Márta, Nagy Enikő, Farkas Anna
Pixelmágia
A webdesign tehát új, még gyerekcipőben járó műfaj. Zsótér László szerint leginkább időt kellene hagyni neki, hogy rendesen kialakulhasson. Ligetfalvi Zsolt, a FARM művészeti vezetője azonban egyértelműen azon az állásponton van, hogy alapvetően rossz értelemben, vagy inkább felfogásban használják a webdesignt.
A legfőbb probléma a webes csillogással akkor kezdődik, amikor a forma mögül kiveszik a gondolatot. Az adott kontextusban még lehet, hogy működik a webes forma, de ahogy kikerül egy másik felületre, elveszhet a kialakított megjelenés.
A másik nagy gondra Farkas Anna, tervezőgrafikus és Nagy Enikő világítottak rá: a megrendelő különválasztja a weblapot és az arculatot, holott az egységes kép eléréséhez ezt a két területet együtt kellene mozgatni. További befolyásoló tényezők lehetnek mind ügyfél, mind pedig a grafikus számára a programozó, vagy a fejlesztő cég elvárásai, kikötései, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy létezik ám keresőoptimalizálás is. Ezek mind nagy mértékben hatással vannak a grafikus munkájára, és így az arculat kialakulására is. A megrendelő tehát nincs tisztában a különböző szakmai területek lehetőségeiről, ugyanakkor nehezen, vagy csak szűkszavúan nyilatkozik elképzeléseiről. Ha egyáltalán megteszi. Ezen problémák megoldására talán a legmegfelelőbb egy, a grafikus és az ügyfél között álló információs architektúrát tervező csapat létrehozása lenne. Így talán kevesebb bonyodalommal célbajuttatható lenne a terv.
A pixelmágia tehát egy gyorsan változó, izgalmas, kaotikus műfaj által életre keltett felület, amely egyben lehetőséget ad az azonnali feedback-re is. Az internet térnyerésével továbbá a technikai kritériumok mindenki számára elérhetővé váltak. Ez pozitív, de ennek a hatása az is, hogy bizonyos értelemben felhigult a szakma. Ez a grafikailag sokat vitatot terület viszont teljesen biztos, hogy felrázta még a legprofibbakat is, hiszen új problémákkal, mégújabb közeggel találták szembe magukat, amely nagy kihívás mindenki számára.
A hallgatóság
Tudomásul kell venni, hogy az arculathoz más is hozzá fog nyúlni
A beszélgetés végén elengedhetetlenül szóba került az arculati kézikönyv szerepe, létjogosultsága.
Alapvetően szükség van olyan szabályokra, melyek meghatározzák egy arculat struktúráját. E kritériumokat ez a bizonyos arculati kézikönyv tartalmazza, azonban a legtöbb esetben csak felesleges pénzkidobásnak minősül a megrendelő oldaláról, hiszen azt átvétele után nemigen nyitják ki többet. Erre reflektált a közönség soraiból Lelkes László, aki teljesen feleslegesnek tartja ezt a formát, hiszen, ahogy azt ő is elmondta: „csupán a megrendelő megnyugtatására alkalmas, hogy lássa, és láttassa: mekkora energiát, pénzt és munkát fektettek a megjelenésükbe”.
Azonban azzal is tisztában kell lennie minden grafikusnak, hogy az általa tervezett arculathoz bizony más is hozzá fog nyúlni. Ha megfelelően kreatív személy veszi a kezébe, nagy valószínűséggel következetesen használja majd, de a legtöbb esetben sajnos nem ezt látjuk.
Ligetfalvi Zsolt ennek érdekében a dinamikusan nyitott arculat megteremtését szorgalmazza, mely egy olyan, szabályszerűen kialakított struktúra, melybe a későbbiekben új tartalom is bátran bevihető, de annak alapvető esszenciái megmaradnak.
Arculattervezés
Az arculattervezés tehát egy ellentmondásokkal, szabályokkal, trendekkel és mégnagyobb kihívásokkal teli világ, mely egy kollektív munka eredménye. A grafikusnak nem csak jó briefre, jó kérdésekre is szüksége van, hiszen munkáját alapvetően a gondolatiságra alapozza, s csak eztán nyúl a formákhoz. Ha ez a gondolatiság megszűnne, érzéketlenné válnának a megjelenések, a tervezők pedig maradék hitüket is elveszítenék, hiszen ez egy olyan szakma, ahol a munkák eltűnnek az évek folyamán.
A fotókat Batisz Miklós készítette.
Tisztelt Csordás Zoltán!
Hagy idézzek Öntől:
1,
„ha a termék rossz, akkor lehet akármilyen jó arculata, akkor sem fog működni,…
A jó termék viszont akár borzasztó arculattal is rendelkezhet” – és csodák csodájára, ez így is tud működni.
2,
„Kezdem elveszíteni a hitemet abban, hogy ebben az egész folyamatban mi, grafikusok, fontosak lennénk egyáltalán”
Nem teljesen értem. Ha Ön szerint egy jó termék “borzasztó” arculattal is működik, akkor miért akarna “fontos” lenni?
Egyáltalán akkor miért vannak grafikusok és miért létezik tervezőgrafika?
A reklámpszichológiáról már nem is beszélve!
Nem mondom, hogy valamilyen szinten nem működhet ebben a formában, de egy jó arculat nélkül sokkal több idő, mire az emberek megismerik és biznak a termék minőségében! Nem beszélve arról, hogy jóval kevesebb profitot fog termelni.
De ezeket Ön biztosan tudja!
Kedves Moyo!
Ezeket a mondatok a Design Terminalban elhangzott, nagyjábó másfél órás szakmai beszélgetés részei, sarkos reflexiók egy kolléga gondolatára, nem kevés malíciával.
Az első kiragadott mondat arról szól, hogy a termék a legfontosabb, ezután következik minden, többek közt a mi munkánk is. Egy jó termék attól nem romlik el, mert rossz az arculata, legföljebb sokkal kevesebben veszik és viszont.
A második kiragadott mondat, ennek a gondolatnak a folytatása és egyben sajnálkozás afelett, hogy nagyon sok cég még mindig nem érzi a tervezőgrafika fontosságát az eladás szempontjából, és tágabb értelemben, az ízlésformálás szempontjából sem.
Ha azt gondolnám, hogy a tervezőgrafika nem fontos és semmit nem tehetek az ügy érdekében, akkor már rég elhagytam volna a pályát. Tovább megyek, a kiállításon szerepelt Utcahossz projectben sem vettem volna részt.
Remélem sikerült tisztáznom a félreértést. Sajnálom, hogy nem volt jelen, akkor talán bővebben is beszélgethettünk volna.
Csordás Zoltán
Tisztelt Csordás Zoltán!
Maximálisan egyet értek Önnel!!
Egy kérdésem viszont lenne ezzel kapcsolatban:
Ön (Önök) szerint mi az oka az igénytelenségnek?
Egy tippem van, de biztosan nem ez az egyetlen és legfőbb ok.
A Magyar Rádió talán úgy gondolta, hogy Magyarországon nincs
megfelelő cég, aki “hozzájuk méltó” tervet tudna prezentálni!?
Arra most nem térnék ki, hogy a logo több szempontból is aggályos.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Moyo
Kedves Moyo!
Szerintem ennek nagyon sok összetevője van, kezdve a korai vizuális oktatás hiányától, a közízlés alacsony szintjén keresztül, a vizualitásról felelőtlenül gondolkodó intézményekig (ez utóbbiak közül csak egy a Magyar Rádió). Oka még a törvényi szabályozás elégtelensége és az az egyre irritálóbb arrogancia és cinizmus is, ami az országban nem csak verbálisan de vizuálisan is terjed.
Biztosan van még sok más ok, de szerencsére vannak bíztató jelek és szaporodnak az ellenpéldák is. Ezért azt gondolom, hogy a lehető legjobb út a változás felé, ha igényes, szakmailag is megfelelő munkák születnek. Magyarul, jó példákkal kell harcolni az igénytelenség ellen.
csordi
Tisztelt Csordi!
Köszönöm válaszát!
Örülök a biztató jeleknek és bízom benne, hogy mi magyarok is megértjük milyen nagy szerepe van az igényes vizuális megjelenítésnek!
Munkájukhoz sok sikert!
u.i.: Gratulálok az Utcahossz projecthez!
Moyo
Köszönjük szépen!