Előadást tartott Michal Batory grafikusművész október 1-én a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A lengyel származású, Franciaországban élő alkotó saját életútjáról, műveiről, és mestereiről tartott prezentációt.
Az első etapban a lengyel plakátművészet nagyjait: Henryk Tomaszewskit, Jan Lenica-t és Roman Cieslwicz-t, valamint alkotásaikat vette górcső alá. Lengyelországban a ’70-es, ’80-as években fénykorát élő plakátalkotás művészi jellegét Henryk Tomaszewski teremtette meg, aki lelket, érzést csempészett alkotásaiba. A műfaj olyannyira erős vonalat képviselt, hogy a kommunizmus alatt meglehetősen nagy szabadságot kaptak a plakátművészek. Egyfajta játék volt ez, ahol kódolt üzeneteket rejtettek el a grafikai motívumokban. Érdekességük ezen alkotásoknak, hogy a tipográfiát is kézzel készítették, így kép és írás egy egységgé forrt össze. Ezt a vonalat képviselte sokáig Roman Cieslewicz is, míg át nem tért a fotomontázs technikájára.
A fent említett művészeket Michal Batory mestereinek tartja, hiszen nagy hatással voltak munkásságára. A kortárs kultúra szolgálatában álló művész számos könyv- és cd borítót tett egyedivé grafikáival (pl. Radio France – Signature sorozat), de a legnagyobb elismeréseket a francia és lengyel kortárs színházaknak, intézményeknek (La Colline, Ircam, Theatre National de Chaillot stb.) készített kommunikációs kiadványokért, de főleg plakátjaiért kapta. Párizsban a La Colline színház kommunikációs kiadványaival, 1994-ben vált ismertté.
Az aprólékos munkamorálnak köszönhetően minden egyes plakátja szerves részévé válik az adott előadásnak, hiszen ahogy elmondta „szivacsként szívom magamba az információkat a szövegkönyvből, rendezőtől, zenéből”.
Több száz alkotással a háta mögött is arról beszélt, hogy az alkotás, és a siker illékony dolog, csakúgy mint minden más az életben. Soha nem lehet tudni, hogy holnap lesz-e újabb megrendelés, lesz-e munka. Bizonytalan világ ez, de mindennek az öröm oldalát kell észrevenni, megfogni. S a mennyiségi mutatók nem jelentenek egyenes belépőt a szakmába, sőt, továbbra is csatákat kell vívnia a rendezőkkel, megrendelőkkel. Teszi mindezt úgy, hogy a lengyel grafika sokkoló világából érkezett. Pont ezért folyamatos harcot vív saját magával is, hiszen Franciaországban visszafogottabb stílust kell, hogy képviseljen.
Mégis, magyar szemmel nézve, ezek a „visszafogott” alkotások is harsányabban szólnak minden eddigi hazai kulturális plakáttól. A drámaisággal, az emberi test mozdulatainak különös helyzetbe állításával, sokszor kicsavarásukkal, az általa készített szobrok, festmények, fotók felhasználásával egy olyan egyedi nyelvet teremtett meg, mely ezidáig nem ismeretes Magyarország utcáin.
Inspirációként, bemutatatásképp néhány alkotás Michal Batory munkáiból:
Állítólag ez az előadás zseniális volt… Kár h nem voltam ott…. Lehetne, hogy az ilyenekre külön felhívjátok a figyelmet?… Szerintem sokan megköszönnénk, és legközelebb komment formájában megoszthatnánk egymás között a véleményünket és az élményeinket…. Vagy ez nagyon ovis?