Kiállítás nyílt Június 24-én, Keresztes Dóra könyvillusztrációiból. A tárlat augusztus 28-ig tekinthető meg, a Barabás Villában (1126 Budapest, Városmajor u. 44.).
A művésznő a grafikai eljárások széles spektrumán dolgozik, melyekbe átörökíti a magyar népi motívumokat, hagyományokat, mindezt egy modern formavilág kialakításával teszi, melynek hatására újra átélhetővé formálódnak. Az alkotó tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, illetve alapító tagja a Magyar Illusztrátorok Társaságának.
Ízelítőül:
Gondolom ezek a rajzok gyerekeknek szólnak és valamilyen mese tartalom illusztrációjához születtek. Javasolnám, ilyen esetekben letesztelni a célcsoportot. Vajon mennyire tetszik nekik az elkészült mű? Az a helyzet, hogy ezektől a rajzoktól a kisfiam megijedt. Furcsának találom a hazai mese illusztrációkat. Nem is értem, hogy miért nem olyan stílusban készülnek ezek a képek, amire a gyerekek fogékonyak és megfelel az ő ízlésviláguknak. Dargai, Sajdik, Haui azért lettek olyan sikeresek ebben a műfajban, mert megtalálták az utat a gyermeki lélekhez és a szívhez. Meg kell próbálni úgy meseillusztrációkat készíteni, mintha egy gyerek szemén át látnánk a világot.
A magyar népmesék és illusztrációk nem feltétlenül csak a gyerekeknek szólnak. Soha nem éltek a habos-babos-rózsaszín történetekkel és képi világgal. Inkább hagyomány-átörökítő szerepük van ezen illusztrációknak.
Megmutattam kislanyomnak (3) es neki sem jottek be, sot. Ha ez muveszet ahogy alkotoelem mondja, akkor miert teszik gyermek konyvekbe? Rossz a medium megvalasztasa.
furcsa, mert az én 4 eves keresztlanyomnak tetszett, nem mindegyik, de a “ki-zorog4a” kulonosen
ilyenek ezek a gyerekek.
Keresztes Dóra az egyik legelismertebb illusztrátorunk.
http://en.wikipedia.org/wiki/D%C3%B3ra_Keresztes
Ettől függetlenül persze valakinek tetszhet, valakinek nem, viszont a hazai illusztrátor szakma szerint kiemelkedő grafikus.
Szerintem nem az illusztrációkkal van a gond, hanem azzal, hogy a fejünkben a meséről, népmeséről a gyerekek jutnak eszünkbe. Pedig ez eredetileg felnőtt műfaj volt. Az általánosan ismert meseváltozatok gyerekekre adaptált (vagy lecsupaszított) variációk. De ott rejlik bennük a felnőtteknek szóló lényeg, ami előhozza a felnőtteknek szóló rajzokat. Ha lenne mese gyerekeknek, és lenne mese felnőtteknek szövegben, a grafikusnak is könnyebb dolga lenne. Lehetne mesét illusztrálni, meg gyerekkönyveket rajzolni.
(Ja, én egy mesemondással is foglalkozó grafikus vagyok.)